Tavaszi séta a Zirci Arborétumban

Arborétum vagy botanikus kert? Ugyanazt jelenti a két szó? Nem egészen. Az „arbor” latin szó, élő fát jelent. Az arborétum pedig fagyűjteményt, ami főként az adott területre nem jellemző, ültetett fákból áll. A botanikus kertben a hangsúly a lágyszárú növényeken van, bár ott is találunk különleges fákat. Mindezt és még sok más érdekességet tudhattam meg Galambos Istvántól, a Zirci Természettudományi Múzeum nyugalmazott botanikus szakemberétől. Egy továbbképzés keretében látogattuk meg a Zirci Arborétumot.

Az Arborétum a zirci cisztercita apátsághoz tartozik ismét, úgy, mint régen. 1182-ben III. Béla alapított itt cisztercita kolostort. A ciszterek élen jártak a mezőgazdaságban, jól értettek a növényekhez. A török uralom alatt elnéptelenedett a környék, az erdő visszahódította az apátsági földeket is. A rend később visszatelepült Zircre, 1726-tól megkezdték a templom és a rendház építését. A mai arborétum helyén a Cuha-patak felduzzasztásával nagy halastavat alakítottak ki, környékét bekerítették, fásították és vadasparkként használták. A Cuha-patak számára mesterséges medret készítettek, a ma is látható két kőhíd 1759-ben épült.

1803-tól Dréta Antal lett az apát, aki a kor divatja szerint angolparkot alakíttatott ki a rendház körül. Az angolpark természetesnek tűnő, ligetes, facsoportos elrendezésű, de minden részletében tudatosan tervezett kerttípus. Sokfelől hozattak fákat, erről feljegyzések is maradtak ránk. Néhány fa még a spontán beerdősülés korából is megmaradt, ezeket meghagyták. Jelenleg egy kocsányos tölgy a park legidősebb fája, kb. 400 éves, tehát a ciszterciek távolléte során, őshonos fajként, magától hajtott ki. Érdekes elképzelni, hogy egy, az 1600-as évek elején itt repkedő szajkó hozhatta a csőrében azt a tölgymakkot, amelyet a földbe rejtett télire, aztán ottfelejtette. Akár így is indulhatott a mai hatalmas fa élete, aminek alig szentelünk figyelmet, hiszen „csak egy fa” a sok között. 1809-ben telepítették az arborétum hársfasorát, mely 110 hársfából áll.

Tavasszal, lombfakadáskor azok a legszebb növények, amelyek látványos virágokat hoznak. Ilyenek a liliomfák. Hatalmas, rózsaszín virágaik miatt sokan kertekbe is ültetik. Gyakran tulipánfának hiszik őket, pedig az egy nagyon másmilyen faj, zöldes színű virágokkal és tulipán alakú levéllel. A liliomfák hatalmas virágai érzékenyek a tavaszi fagyokra, s mivel éppen ilyen lehűlés után voltunk, mi is láttunk a hidegtől megbarnult virágú példányt. A japánbirs égőpiros virágai is magukra vonzzák a tekintetet (valamint a fényképezőgép-lencséket).

Az Arborétum térképét követve megkerestem a mátrai ősjuhar egy példányát. Az első példányt 1952-ben találta Papp József, majd néhány további egyedet is felfedeztek a Mátrában. A levelei mások, mint a ma élő juharoké, viszont megegyeznek a 15-20 millió éves levéllenyomatokkal. Az ilyen, évmilliók óta változatlanul előforduló fajokat hívjuk élő kövületnek. Örülök, hogy itt láthattam egyet közülük.

Egy másik érdekesség a malonyai tuja. Malonya egy település, ma Szlovákia területére esik. Itt nemesítette ezt az oszlopos tujaváltozatot Ambrózy Migazzi István főúr kertésze. A nemesi kastélyparkban ma szintén arborétum látható.

Az egykori halastó ma jóval kisebb, mint fénykorában. Partjain számos szép növény díszlik, például sokféle kankalin. A vízben én néhány csomó kecskebéka petét és egy párzó barna varangy párt láttam. A szomorúfűz lehajló ágai alatt vadkacsák úszkáltak.

Az Arborétum ún. Őspark területén illatos szőnyegként borította éppen a talajt a medvehagyma. Lehet, hogy sajátos „illatnak” nevezni a hagymaszagot, de én nagyon szeretem. Nekem az őshonos aljnövényzet virágpompája legalább annyira tetszik, mint az ültetett egzotikus növények.

A növényeken kívül még kőzettani érdekességgel is szolgál a park. Békefi Remig paptanár emlékműve közelében, az ösvényen fossziliákat fedezhetünk fel: a Szentlászló pénzének nevezett, megkövesedett egysejtű vázakon lépdelünk. Az eocén korban a tengeri egysejtűek több centisre nőttek. Pénzérmeszerű, lapos mészvázaik sokfelé gyűjthetők a Bakonyban. Na, de egy arborétumban is?!

Én nagyszerűen kikapcsolódtam a madárcsicsergős, békés tavaszban. Mindenkinek ajánlani tudom ezt a szép arborétumot.

(Zirc egyéb természeti látnivalói: a Zirci Természettudományi Múzeum gazdag gyűjteménye, a város határában fekvő Pintér-hegyi parkerdő és tanösvény, valamint a városhatártól nem messze lévő Eperjes-tanösvény. Mindet megéri megnézni!)

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy kattintással! Köszi! Erika